William Blake: The Tiger
http://www.bartleby.com/101/489.html

William Blake. 1757–1827

489. The Tiger

TIGER, tiger, burning bright
In the forests of the night,
What immortal hand or eye
Could frame thy fearful symmetry?

In what distant deeps or skies 5
Burnt the fire of thine eyes?
On what wings dare he aspire?
What the hand dare seize the fire?

And what shoulder and what art
Could twist the sinews of thy heart? 10
And when thy heart began to beat,
What dread hand and what dread feet?

What the hammer? what the chain?
In what furnace was thy brain?
What the anvil? What dread grasp 15
Dare its deadly terrors clasp?

When the stars threw down their spears,
And water'd heaven with their tears,
Did He smile His work to see?
Did He who made the lamb make thee? 20

Tiger, tiger, burning bright
In the forests of the night,
What immortal hand or eye
Dare frame thy fearful symmetry?

A tigris
Tigris! Tigris! éjszakánk
Erdejében sárga láng,
Mely örök kéz szabta rád
Rettento szimetriád?

Milyen katlan, mily egek
Mélyén gyúlt ki a szemed?
Szárnyra mily harc hose kelt,
Aki e tuzhöz nyúlni mert?

Milyen váll és mily müvész
Fonta szíved izmait? És
Mikor elsot vert szived,
Milyen kar s láb bírt veled?

Milyen poröly? mily vasak?
Mily kohóban forrt agyad?
Mily üllore mily marok
Törte gyilkos terrorod?

S amikor befejezett,
Mosolygott rád a mestered?
Te voltál, amire várt?
Aki a Bárányt, az csinált?

Tigris! Tigris! éjszakánk
Erdejében sárga láng,
Mely örök kéz szabta rád
Rettento szimetriád?

(Szabó Lorinc)
-------------------------------------------------
A Tigris

Tigris! Tigris! szikra-szem
rém-erdei éjjelen,
míly isten gyúrt nap alatt,
szimmetrikus szörnyalak?

Milyen mélység s milyen ég
ó mi tuztol szemed ég,
milyen vágytól szárnyasult
ki merész, e tuzbe nyúlt?

Milyen váll és ó mi csín
csavart szíved izmain?
S mikor elsot vert szived,
szörnyu lábak? Szörny-kezek?

Míly kalapács? Míly fogó?
Agyad szülte míly kohó?
Milyen üllo? És mi kéz
terrorod volt gyúrni kész?

S míg csillag dárdát vetett
s könnyel öntött mennyeket,
muvére mosolyt dobott?
Ki Bárányt, az alkotott?

Tigris! Tigris! szikra-szem
rém-erdei éjjelen,
míly isten gyúrt nap alatt,
szimmetrikus szörnyalak?

Erdodi Gábor fordítása

-------------------------------------------------
Kosztolányi Dezső : Tigris

Tigris, tigris, csóvafény
Éjszakáknak erdején,
Mily kéz adta teneked
Szörnyű és szép termeted?

Mily mélyben, ég-tájakon
Izzott a szemed vakon?
Volt tüzét felkapni vész?
Volt-e megragadni kéz?

Szived izmait mi csel
És mi váll csavarta fel?
És mikor vert, volt erő,
Kéz-láb, dacra vakmerő?

Volt pöröly? és lánc-e, több?
Mily kohón forrt a velőd?
Volt üllő? volt vad kapocs,
Gyilkos présével dacos?

Hogy a csillagfény kigyult
S az ég nedves könnye hullt,
Rád mosolygott Alkotód?
Ki bárányt is alkotott?

Tigris, tigris, csóvafény
Éjszakáknak erdején,
Mily kéz adta teneked
Szörnyű és szép termeted?



---------------------------------------------------------------------------------------------------

The Lamb

by William Blake
1757-1827
Little Lamb, who made thee?
Dost thou know who made thee?
Gave thee life & bid thee feed,
By the stream & o'er the mead;
Gave thee clothing of delight,
Softest clothing, wooly, bright;
Gave thee such a tender voice,
Making all the vales rejoice?
Little Lamb, who made thee?
Dost thou know who made thee?

Little Lamb, I'll tell thee,
Little Lamb, I'll tell thee:
He is called by thy name,
For he calls himself a Lamb.
He is meek & he is mild;
He became a little child.
I a child & thou a lamb.
We are called by his name.
Little Lamb, God bless thee!
Little Lamb, God bless thee!

A BÁRÁNY

Barikám, ki növelt?
Barikám, ki nevelt?
Mondd, ki adta éltedet,
S parti réten jó füvet;
S adta rád ez örömöt:
Fényes gyapju-köntösöd;
S gyengéd bégetésedet,
Mely vidámít völgyeket?
Barikám, ki növelt?
Barikám, ki nevelt?

Barikám, tudom ám,
Barikám, mondom ám:
A neve, mint a tiéd,
Vállalja Bárány nevét,
Bájos o és nyájas o,
Kisgyermekként születo,
Bárány te és gyermek én,
Minket hívnak a nevén.
Isten óv, barikám.
Isten áld, barikám.

(Weöres Sándor)


###################################################################################################
Elszabadul-e a ?tigris??

Nemrégiben régi ismerősöm egy borítékban elküldte William Blake A tigris című versét (Szabó Lőrinc fordításában),
és a vershez ezeket a sorokat mellékelte:
?Ugye, hogy ez a vers az emberről szól?! Minden emberről?! A minden emberben ott élő tigrisről?!?

Mivel nem mindenki ismeri a felvilágosodás korában élt angol írónak ezt a művét, néhány mondattal kitérek annak tartalmára.
A vers a gonoszság misztériumát állítja elénk. A ?tigris? az emberben pusztító erőt személyesíti meg, amely ha elszabadul,
gyilkos terrorra képes. A költő kérdéseket tesz fel:
Hol az eredete ennek a gonosz pusztító erőnek? Milyen katlan, mily egek mélyén gyúlt ki a szemed?
Léte összeegyeztethető-e Isten szeretetével? S amikor befejezett, mosolygott rád a mestered?
Te voltál, akire várt? Aki a Bárányt, az csinált?
Milyen keresztény választ lehet adni ezekre a kérdésekre, amikor úgy tűnik,
a tigris vicsorgása megjelenik előttünk a terrorizmus és háború képeiben?

Ismerjük jól egyházunk tanítását a ?tagadás szelleméről?, a rendezett dolgok ?szétdobálójáról?,
akit Isten jónak teremtett, de szembefordult alkotójával, elbukott,
és másokat is magával kíván sodorni a gőg és az öntörvényűség zsákutcájában.
Nem róla szeretnék írni, hanem a bennünk levő ?tigrisről?, vagyis az indulatainkban élő önpusztító és pusztító vágyakról,
amelyeket naponta megtapasztalunk egyéni életünkben és a körülöttünk levő világban.
A bennünk élő tigris szólal meg, amikor előítélettel vagyunk másokkal szemben, akik nem úgy gondolkodnak, mint mi;
amikor féltékenyen tekintünk mások értékeire, s nem gondolunk arra, hogy ezek által mi is gazdagabbak lehetünk;
vagy amikor ? egyébként értékes ösztöneiket ? nem tudjuk értelmünkkel nemesíteni, s engedjük, hogy magukkal ragadjanak minket.
Az emberi közösségekben, társadalmakban élő tigris is újra hallatja a hangját, s talán erősebb és ijesztőbb módon,
mint az elmúlt években: a gyengébb a terrorizmus eszközeivel próbál érvényt szerezni vélt vagy valós jogainak,
a rendért vagy a jólétért aggódó erősebb pedig az erőszak eszközeivel ezt meg akarja akadályozni.
A maga szempontjából mind a kettőnek lehet némi igazsága, de az eredmény csak kétes értékű lehet.
Az elszabadult tigris nem tesz igazságot, felfalja az ártatlanokat is.
Egy csatamezőn, ahol holtak hevernek, nem lehet győzelemről beszélni.

Mit tehetünk azért, hogy a bennünk és a világban levő tigrist lecsillapítsuk?
Ne törődjünk vele? Bízzunk abban, hogy előbb-utóbb önzésünk, hatalmi vágyaink lecsendesednek, és a világban is a jó fog felülkerekedni?
Úgy gondolom, hogy ez a jóhiszemű várakozás végzetes hiba lenne.
A bennünk és a kapcsolatainkban levő sebzettség magától nem fog meggyógyulni.
Hitre és a gyógyító erő befogadására van szükség.
A gyógyító erő elfogadása életünkben úgy valósulhat meg, hogy imáinkban megnyílunk Isten felé.
Megpróbáljuk életünket, gondjainkat az ő szemével nézni, aki mindenkiben meglátja az értéket,
és aki mindenkinek a javát akarja.
Ez az értéket kereső látás és azt megvalósítani kívánó akarás tehet minket képessé a helyes döntésre és cselekvésre.
A világunkban élő tigris lecsillapítása még ennél is nehezebb.
Nem könnyű a ?magasabb? és ugyanakkor ?emberibb? szempontokat is figyelembe vevő látásról másokat is meggyőzni.
(Magunkat sem könnyű.) Törekvésünket akadályozzák emberi gyengeségeink, és az is,
hogy nem mindnyájunk számára adatnak meg a politikusok emelvényei vagy a tömegtájékoztatási eszközök csatornái.
Eszközeink azonban nekünk is vannak: szavaink és tetteink. Emberek között élünk, gondolkodásunk, életformánk vonzó lehet mások számára.
Törekvéseinket erősítheti hitünk, amely szerint a bűntől való sebzettségünk ellenére a jónak nagyobb kisugárzása és vonzóereje van,
mint a rossznak. A Biblia képével élve: a Bárány szelídsége vonzóbb a tigris vadságánál.

Beran Ferenc